hidrobi_5
Forrás: CsZ
Hosszú távú projektek
Biodiverzitás vizsgálatok Magyarországon
Eleinte, 1998-tól a vízibogarak, majd a poloskák, tegzesek, árvaszúnyogok, és a 2010-es évektől már a teljes vízi makrogerinctelen spektrum vonatkozásában végeztünk és végzünk faunisztikai feltáró munkákat Magyarország teljes területén. Több ezer mintavételi hely, száznál több hazánkból első ízben kimutatott faj és több százezer adat, száznál több adatközlő cikk kiválóan illusztrálja a munka mértékét és jelentőségét. Az utóbbi évek aktivitásai leginkább a Körös-Maros Nemzeti Park illetékességi területének víztereit, leginkább Natura 2000-es területeket érintik.
A témához tartozó adatközlő cikkeink letölthetők a publikációk oldalról.
Facebook posztjaink a témában:
Biodiverzitás vizsgálatok a Mediterráneumban
2007-től, elérhető források függvényében faunisztikai vizsgálatokat végzünk a Mediterrán térségben, leginkább a szigeteken, hiszen a legtöbb esetben ezek faunájáról maximum csak epizódszerű adatok állnak rendelkezésre, szinte fehér foltot képeznek Európában, miközben szinte minden élőlénycsoport vonatkozásában ’biodiverzitási forrópontoknak’ tekintjük ezeket. Rodosz (2007), Kréta (2008), Korfu (2010) esetében még ’csak’ hagyományos, morfotaxonómiai módszereket alkalmaztunk az előkerült élőlények azonosítására, de Málta (2018) és Ciprus (2019, 2020) esetében már a DNS alapú módszereket is alkalmazzuk, ami kifejezetten ígéretes eredményekkel szolgál e fantasztikus szigetek faunájának megismerésében.
Eddigi cikkeink a témakörben:
Laccobius from Rodos, Greece. – Bolletino de la Societá Entomologica Italiana 141(2): 81–85.
First annotated checklist of Chironomidae (Diptera) of Rhodos, Greece. – Spixiana 31(2): 223–231.
Facebook posztjaink a témában:
A balkáni hegyiszitakötő (Cordulegaster heros) vizsgálata
A Natura 2000-es közösségi jelentőségű, Magyarországon fokozottan védett balkáni hegyiszitakötő (Cordulegaster heros) mecseki populációinak vizsgálatát 2011-ben kezdtük el, és ezek a mai napig valamilyen formában részét képezik a tanszék kutatásainak. Ennek a különleges, hegy- és dombvidéki kisvízfolyásokban fejlődő szitakötőfajnak az életmenetét és ökológiáját több szempontból is igyekeztünk feltárni. A folyamatosan zajló faunisztikai gyűjtések mellett igyekeztünk megérteni a faj lárváinak élőhelyválasztását (mikro- és mezohabitat preferenci), a lárvák korcsoport és méreteloszlásának és a rendelkezésre álló táplálékspektrum összefüggését, valamint jelenleg is zajlik a kirepülési viselkedés exuviumgyűjtéseken alapuló nyomon követese. Minden évben, a kirepülési periódusban (május-augusztus) a végső lárvastádiumot elért lárvák elhagyják a vizet és egy kiválasztott kirepülési aljzaton imágóvá vedlenek. Ez a folyamat után a szitakötők egy levedlett lárvabőrt (exuviumot) hagynak maguk után melynek vizsgálata számos hasznos információt nyújt a faj életciklusáról (kibújási viselkedés, populáció méret, denzitás, nemek aránya, stb.). Tekintve a faj természetvédelmi státuszát, ez a fajta nyomonkövetés kifejezetten előnyös mintavételi módszer, mivel így minimalizálható a faj egyedeit és az élőhelyüket érő stressz, non-invazív módon jutunk a kívánt információkhoz. Természetesem egyes kérdések megválaszolásához a kísérletezés eszköztárát is segítségül hívtuk, egy érdekes vizsgálatban összekapcsoltuk a különböző projektjeinket:a C. heros lárvák kiszáradás során tanúsított viselkedésének vizsgálatát is elvégeztük, melyről részletesebben a Laboratóriumi kísérletek pontban írunk.
Eddigi cikkeink a témakörben:
Facebook posztjaink a témában:
A meglepetések tárháza, avagy a Széles tavicsíkbogár (Graphoderus bilineatus) helyzete Magyarországon.
Kisebb nagyobb megszakításokkal 1998 óta követjük nyomon különböző monitoring programok révén a Széles tavicsíkbogár hazai előfordulásának alakulását és minél többet tudunk róla, minél inkább úgy sejtjük, tudjuk hol, mikor és miként fordul elő, annál nagyobb meglepetésekkel szolgál a következő évben. A faj szinte minden európai országban védett, vöröslistás, Natura 2000-es jelölőfaj, Berni konvenció hatálya alá tartozik, mondhatni a vízibogarak európai Szent Grálja. Korábban egész Európában elterjedt volt, de mára szinte mindenhol nagyon megritkult, és bár egyes helyeken továbbra is újra-újra előkerül, Észak-Európa kivételével mindenhol veszélyeztetettnek számít. A 40-es évekből származó adatai után 1998-ban került elő újra a Felső Tisza környékén, majd a teljes Bodrogzugban, ezt követte 2010-ben Béda-Karapancsa és a Kelet-Dráva, majd pár évvel később Gemenc. Tőlünk délre, Horvátországban és Szerbiában is új lelőhelyei lettek ismertek a Duna és mellékfolyóinak árterein. Igyekszünk nem csupán az új előfordulási adatai alapján jellemezni a hazai populációk előfordulását és időbeli trendjeit, hanem meg is érteni a faj élőhelypreferenciáját, és feltárni az eltűnésének és újra felbukkanásának, valamint legtöbbször szinte észlelhetetlenül kis egyedszámban történő előfordulásának okait is. Az egyértelmű, hogy nálunk teljesen más élőhelyeken (átöblítődő ártereken) fordul elő, mint akár Csehországban, Németországban (kavicsbányatavak, felhagyott halastavak, lápok) vagy még északabbra (nagyobb tavak parti zónája), de a populációk időbeli dinamikája is teljesen másnak tűnik. Sajnos célirányos projektet még nem tudtunk indítani ezzel a fajjal a középpontban, de igyekszünk egy nagy egésszé összegyúrni és egyértelmű képpé formálni a sok-sok részinformációt, amit az ad hoc mintavételek és a tervezett monitorozás során szereztünk a 20 év alatt.
Eddigi cikkeink a témakörben: